Felkaptam a fejem egy újságcikkre, ami egy pár napja tartott előadásról tudósít. Benedek Huszár János, Barót polgármestere is részt vett az előadáson, fel is szólalt és ismét hozta a formáját. Már megszokhattuk...

De ne szaladjunk előre. Csak szépen, sorrendben nézzük meg közösen, mi is történt valójában.

                                   (egy 2021-es interjúban rengeteg baróti tervről beszél a polgármester)

A Hírmondóban, egy 2021-ben megjelent interjúban ecsetelte terveit Benedek Huszár János, akkoriban még "friss" polgármesterként talán volt, aki komolyan is vette, amiket mondott, ígért, vagy tervezett. Azóta a barótiak is okosabbak lettek...

Gigantikus tervei között szerepelt (még akkor) az is, hogy mit nem szeretne megvalósítani, vagy nem a kijelölt helyen szeretne megvalósítani az előző polgármester által elkezdett fejlesztésekből. Íme, a cikkből egy félreérthetetlen idézet:

                                     (idézet a cikkből: "nem építünk sportbázist a Technika telepre!")

Hogy érthetőbb legyen, és mindenki el tudja dönteni, hogy mennyire "következetes" ember vezeti a jobb sorsra érdemes Barótot, leírom:

2019-ben Barót várost és Kovászna várost kiválasztották, hogy a CNI támogatásból építsen egy 1-es típusú sportbázist az említett két városban. Az akkori városvezető és az akkori önkormányzat rövid határidőn belül kellett egy erre alkalmas területről döntsön, így az idő szorításában az akkori önkormányzat a Technika telepet jelölte ki alkalmas területként, ez a telek volt a város tulajdonában, itt kezdődhetett volna el a munka az akkori feltételek szerint.

Hogy milyen sportbázis készülhetett volna? Ilyen:

                                  (1-es típusú sportbázis látványterve, amit a CNI Baróton felépíthetett volna)

Erről a helyi sajtó is hírt adott, több helyen is cikkeztek róla, az egyik ilyen tartalmat itt olvashatják el. Figyelem, 2019-es évről beszélünk. (!!!!!)

A korábbi városvezetőnek le kellett köszönnie, megérkezett fehér lovon huszárosan Kisbaconból egy géniusz, aki kijelentette, hogy terv lefújva, a Technika telepre nem épít sportbázist. Ingyen sem. Támogatásból sem. (lásd a fentebb beékelt cikk erre vonatkozó részletének fotóját). Nem tudjuk pontosan, de vélhetően csak azért, mert amit nem Huszár talál ki, vagy kezdeményez, az nem jó. Amit ő kezdeményez, az mind tökéletes. A saját szemében... 

Eléggé ócska, ötlettelen menedzseri taktikának tűnik az, amikor a korábbi kezdeményezéseket lehurrogjuk, hallani se akarunk azokról, majd pár évre rá ugyanazt úgy adjuk elő, mintha a saját ötletünk volna. 

De íme, megérkeztünk a lényeghez:

A pár napja tartott gyűlésről, előadásról tudósító Háromszék újság hasábjairól megtudhattuk, hogy Benedek Huszár János a Technika telepre tervez sportbázist építeni... 2025-ben. Most már alkalmas erre a célra ugyanaz a terület, amit három évvel ezelőtt nem tartott alkalmasnak és ahova azóta már felépülhetett volna támogatási pénzből egy patinás sportpálya. 

2019-től 2025-ig kell ülni tétlenül csak azért, hogy saját vívmányaként adhasson el bármit is a baróti polgármester? Mert most 2025-re ígérte azt, aminek építése 2020-21-ben is elkezdődhetett volna és talán már több éve használatban is lehetne... 

                  (a 3szek.ro újság oldaláról kijelölt részlet, mely szerint a Technika telepre épülhet sportbázis)

A baróti emberek kezdhetik megszokni (ha még eddig nem sikerült megszokniuk), hogy semmi nem jó, amit nem Benedek Huszár talált ki, majd pár évvel később ugyanaz ismét jó lesz, ha már úgy adhatja elő, hogy ő találta ki. Csakhogy eltelt néhány év a barótiak életéből és nem épülhetett fel, nem készülhetett el sok minden, ami egyébként elkészülhetett volna, megvalósulhatott volna. Nem! Illetve előbb nem, majd évekkel később mégis igen. Csiki-csuki. Itt a piros, hol a piros... 

Úgy is fogalmazhatunk, hogy Barót és a környező falvak életéből "kimaradt" négy év. Mindez a hozzáértés, a tehetséges vezetés és a szorgalom jegyében. Huszárosan... 

Csak a barótiakon múlik, hogy a következő négy évre is úgy szeretnének tekinteni 2028-ban, mint újabb négy elvesztegetett évre? 

A "nem lehet, ha más ötlete volt és lehet, ha a sajátjaként adhatja elő"- sorozatot folytatjuk.

Ő (mármint a polgármester) abban bízik, hogy a barótiak hamar felejtenek. A barótiak júniusban esélyt kapnak arra, hogy megmutassák: "Nem felejtünk könnyen!"

Tegnap megkérdeztem egy ismerőst, hogy mondja el, mi a véleménye, mi az őszinte véleménye a baróti polgármesterről. Rövid válasz volt:

- Magyarázni, azt tud! Ez biztos!- hangzott a válasz.

És ezzel a válasszal azt hiszem, mindent elmondott a régi ismerősöm...

A barótiak, ha egyebet nem is kapnak, de a hosszas, véget nem érő magyarázkodásokban, a kioktatásokban, az okoskodásokban és a "hamarosan meglesz"-féle ígéretekben nem szűkölködnek. Még a két éve elkezdhető, de el nem kezdett megyei út aszfaltozásának legutolsó ígéretét se tudta betartani a polgármester, miközben ahhoz aztán tényleg nincs semmi köze, mert a Megyei Tanács végezteti és finanszírozza az út aszfaltozását.  

Senki nem vonhatja kétségbe, hogy a baróti "színművész" polgármester ért valamihez. Valószínűleg ért ahhoz, ami korábban a munkája volt és megélhetését biztosította. Ért a pályázatíráshoz. Talán még a versmondáshoz is ért legalább amatőr színművész szintjén. De egy biztos: a városvezetéshez nem ért. Teljesen alkalmatlan erre a feladatra. 

A négy évvel ezelőtt elhangzott felelőtlen ígéretek, nagyotmondások mélyen el voltak ültetve a választókban, gyökeret eresztettek, és mára már elkezdték megteremni a gyümölcseiket: A KIÁBRÁNDULTSÁG ÉS AZ ELKESEREDÉS, MEGVETÉS KESERŰ GYÜMÖLCSEIT. Mára Barótnak jelentős többsége már csak a változásban, a városvezető leváltásában, új városvezető megválasztásában látja a megoldást, a lehetőséget..

Benedek csak utánoz, kapkodik, felelőtlenül ígér, vízió nélkül össze-vissza pályázik, és olykor meghatóan, párás szemekkel, elérzékenyülést mímelve szavalgat egyet-egyet.

Derzsi-Ráduly Kázmér, a jelenlegi polgármester egyik legerősebbnek tűnő kihívója ha elmegy a rádióba, Benedek is meghívatja magát, ha Derzsi a televízió magyar adásába megy interjúra, Benedek is meghívatja magát. Ha Derzsi lakossági konzultációs íveken kérdezi meg a lakosságot (amelynek válaszaiból kiderül, hogy a barótiak közel 90%-a elégedetlen), akkor Benedek is "huszárosan" kikéri a lakosság véleményét a közösségi oldalán:

Valószínűleg az erdővidéki, a baróti lakosság józanabbik részének többségével megegyezhetünk abban, hogy Barót (vagy bármelyik település) polgármesterének nem az a dolga, hogy saját két kezével csavarozzon fel egy tájékoztató táblát bárhova. Főleg akkor nem kellene csavarozzon, szereljen, ha tudja, hogy az elmúlt négy év alatt az égadta világon SEMMIT nem csinált. Barót konkrét, kézzelfogható megvalósításainak száma az elmúlt négy évben: NULLA! Felfogta ezt mindenki? NULLA!

Pár hónappal ezelőtt egy interjúban a polgármester "huszárosan" menekült a felelősség alól, amikor azt kérdezték tőle, hogy mi a helyzet azzal az úttal, amelyet mostanában nagy nehezen elkezdtek aszfaltozni. (a munka minőségéről most inkább ne beszéljünk, mert normális helyen egy ilyen munka láttán a városvezetőt is elkergetnék és a kivitelezőt is elkergetnék). Pár hónappal ezelőtt majdnem sértődötten magyarázta a baróti  kisbaconi huszár, hogy jó lenne már végre megérteni, hogy a szóban forgó út a megyéhez tartozik, ő nem tehet semmit... Most, hogy nagy nehezen elkezdődött az említett útszakasz felújítása, most úgy tesz naponta többször, akár már-már unalmas videófelvételek ismételt közzétételével, mintha ez az ő érdeme lenne, mintha a város fejlesztési megvalósítása lenne. 

És miközben dicsekszik, virágokat osztogat. Nőnapra. Nőknek. Polgármesteri mandátuma alatt először. Az utolsó évben. Kampányfogásból. Tavaly is ő volt a polgármester, tavalyelőtt is és azelőtt is. Akkor miért nem jutottak eszébe a baróti nők? És ha későn érő típus és mandátumának utolsó évére jutott ez a nemes gavallér gesztus eszébe, akkor miért kellett kamerák és fényképezőgépek előtt ajándékokat osztogatnia a hölgyeknek? Miért nem a szívből jövő, őszinte tisztelet a fontos? Miért állandóan a szereplés, a kampányfogások a fontosak?

Egyre többen vallják Baróton, Miklósváron, Köpecen, Bibarcfalván, Rákoson és Bodoson, hogy Benedeknek huszárosan befellegzett. Szorul a hurok. Fentről is, alulról is.

Aki józanul szemléli, hogy mi történik, mi történt eddig, az azt is látja, hogy mi következik:

Benedek- nem biztos, hogy huszárosan, de- távozni kényszerül. Ez az egyetlen megoldás. Ameddig nem lesz túl késő...

Elmélkedem azon, hogy vajon emlékeznek-e a baróti emberek még arra a nevezetes napra, amikor a kisbaconi "huszár" a legsikeresebb hatásvadászokat megszégyenítő módon egy "szimbolikus" helyen állt ki sajtótájékoztatót tartani, ahol bejelentette, hogy "függetlenként" pályázza meg a baróti polgármesteri tisztséget? Az akkori helyszínt úgy nevezte ott, hogy a "baróti önkormányzati menedzsment harmincéves kudarcának az emlékműve". 

Saját közösségi oldalán is hosszasan írt erről a sajtótájékoztatóról az azóta polgármesteri tisztéget betöltő szájhős. Huszár János. Akkoriban talán megkülönböztetett figyelem irányult személye felé, de azóta eltelt közel négy év és most minden józanabb baróti ember már csak fintorogva legyint mindenre, amit ez a felérhetetlen egoval rendelkező, nagyotmondó polgármester kiszól a száján.

Lássuk kicsit részletekre bontva, mikről is hadovált össze-vissza ez az ember és mit sikerült valóra váltania négy év alatt abból, amiket ígért, mert tapasztaltnak, hozzáértőnek állította be magát annak idején.

Azt írta, azt mondta akkor, hogy "Ha nem biztosítunk vonzó feltételeket az újabb és újabb nemzedékeknek ahhoz, hogy érettségiig elmenően itthon tanuljanak, itthon váljanak felnőtté, akkor elveszítjük ezeket a nemzedékeket, és Erdővidék kiürül. Eltűnik innen az a magyar ember, aki megalkotta azt, amiről ma magunkra ismerünk és mások is ránk ismernek. A folyamat már elkezdődött, de meggyőződésem, hogy önkormányzat és iskola szoros összefogásával visszafordítható."

Eltelt négy év és a nagy szavakkal elmondott választékos dumához képest mi a valóság? Nem írom le, inkább minden jószándékú, legalább önmagához őszinte baróti ember döntse el otthon, magában..

Továbbá azon a híres sajtótájékoztatón olyant is mondott az akkor még csupán jelölt, de négy éve már polgármester, hogy "Birtokomban van a szükséges energia, a szaktudás és az a kapcsolati háló, amelynek a segítségével, az önkormányzati képviselőkkel együttműködésben, nagyon kemény, kitartó munkával megteremtjük az élhető jővőt Baróton, Bibarcfalván, Bodosban, Felsőrákoson, Köpecen és Miklósváron."

Hát Benedek Huszár Jánosnak lehet, hogy birtokában van a szükséges erő, energia, de nagyon jól elrejtette valahova, mert négy év elteltével sem észlelhető még nyomokban sem a baróti "élhető jövő" megteremtése.

 Elmondta, leírta akkoriban a mindenhez is értő kisbaconi (szín)művész, hogy mi a teendő: "Fel kell számolnunk minden sáros utcát, csak épp be kell vezetnünk minden lakásba a vizet, össze kell gyűjtenünk az ide-oda csordogáló szennyvizet, az egész tájból a szemetet, nem szabad hagynunk elgazosodni utaink mentét. Nem szabad hagynunk leromlani a középületeinket, köztereinket, városunk urbánus és falvaink tradicionális arculatát.....Úgy a városon, mint a falvakon, az erdőn és a mezőn, a patakok mentén a rend, a fegyelem és vagyonbiztonság elvei kell tükröződjenek."

Tudni tudta, hogy mi a teendő, csak a megvalósítások mezejére lépve már nem bizonyult annyira tapasztaltnak, Úgy is mondhatnánk, hogy a tettek mezején zavarba jött, mint Ádám anyák napján... hiszen Baróton az elmúlt négy évben nem valósult meg SEMMI. De aztán tényleg semmi. És a beruházásokhoz, fejlesztésekhez pénz kell, de ahhoz, hogy jó városgazda módjára rendben, tisztán tartsa valaki legalább a meglévő dolgait, már nem kell annyi pénz. Elég lenne a "szükséges energia, tapasztalat, szaktudás" is...

Azt ígérte a polgármester, hogy: "az enyészet útjára lépett városi strandból fedett uszodát fejlesztünk, és a sportbázist többféle tömegsportra is alkalmassá tesszük.". Megvalósítás? SEMMI!

Azt ígérte, hogy "Újratervezünk, megvizsgáljuk a kudarcba fulladt beruházásokat, és ezúttal lábra állítjuk őket". Lehet, hogy megvizsgálta és újra is tervezte, de az "új" tervei szerint az előző polgármester által elkezdett beruházásokat se volt képes befejezni. SEMMI!

Azt ígérte, hogy "Az autóbuszmegállót új helyszínre költöztetjük, ahol modern váróterem fogja szolgálni az utazóközönség, főleg a diákok igényeit. Fejleszteni fogjuk a vidék kórházát a szükségleteknek megfelelően."

SEMMI!

Ígérte, hogy "A helybeli vállalkozókkal vállvetve határozzuk meg a gazdasági fejlődés általunk kézben tartható irányvonalát. Partnerségre lépünk szövetkezetekkel, egyesületekkel, közbirtokosságokkal a közösségi gazdasági és a civil élet fellendítése és kiszámítható, szilárd alapokra helyezése érdekében."

Megvalósítás? SEMMI!

"Megállítjuk a leszakadást, elkezdjük a felzárkóztatást."- mondta is, írta is Benedek Huszár János.

Megvalósítás? SEMMI!. 

"Olyan várost és olyan vidéket építünk, ahol jó élni, ahová jó visszatérni."- mondta is, írta is Benedek Huszár János, de mindenki döntse el magában, hogy négy év alatt milyen szintre sikerült zülleszteni Barótot és a környező falvakat a felzárkóztatás helyett? 

Azt is ki merte mondani, le merte írni négy évvel ezelőtt a polgármester, hogy "A választók pedig négy év után eldöntik, hogy adnak-e felhatalmazást ennek a nyolc évnek a kiteljesítésére."

Hát Barót itt áll annak a "négy év után"-nak a küszöbén, amikor ismét döntenie kell.

Barót az említett "négy év után" ott tart, hogy SEMMI érdemleges megvalósítást nem tudhat magáénak az elmúlt négy év alatt.

Barótnak be kell érnie jelenleg is azzal, hogy a polgármestere szépen szaval, választékosan beszél, mindent ki tud magyarázni, a hitegetési és nagyotmondási készségéből semmit nem veszített, de lehet, hogy mindössze csak ennyire volt és van energiája és tapasztalata.

Barótra és egyre elkeseredettebb lakosságára semmilyen változás nem várhat, hacsak nem tartják óriási megvalósításnak, hogy a polgármester négy év alatt a bibarcfalvi borvíz forráshoz saját két kezével kihelyezett, felfúrt, majd felcsavarozott egy tájékoztató táblát a víz összetételéről. Mintha ez a művelet a polgármester dolga lenne... Egyszerűen több, mint elkeserítő, ha a baróti közösség beéri ennyivel.

Azt szokták mondani, hogy ha egy embert ugyanaz a kutya másodszor is megharapja, akkor már nem a kutya a hibás.

Azt is szokták mondani, hogy nincs nagyobb őrültség annál, mint az, ha egy ember, vagy egy közösség ugyanazt csinálja, ugyanúgy dönt és közben más eredményt vár.

Az, ha egy polgármester személyesen kell felszereljen egy táblát bárhova, az nem rátermettség, nem ügyesség, nem szorgalom, hanem egyszerűen a városvezetéshez való hozzá nem értés, mert egy "projektvezetésben" jártas, tapasztalt, energikus vezetőnek tudnia kell, hogy az apró szerelési munka nem az ő feladata.

Ha kampányfogásként szerette volna ezt az "emberi nemes" gesztust eladni, akkor nem szóltam egy szót sem, csak annyit, hogy ez túl olcsó trükk. Ettől még az a bizonyos választási palacsinta csak a semmivel, a levegővel lett megtöltve.

Ébresztő, kedves barótiak! Bízzunk benne, hogy még nem túl késő, bár így is már egyre siralmasabb a helyzet és nemhogy közeledne Barót a felzárkózáshoz, hanem inkább még jobban eltávolodott az elmúlt négy évben a felzárkózás lehetőségétől, miközben üres ígéretek mentén, nagyotmondások mentén telnek el értékes évek a barótiak életéből. Lassan így is eltelhet az élet. De lehetne másképp is...

A Háromszék független napilap „Minden idők legnagyobb költségvetése (Barót)” címmel közölt egy olyan cikket, amitől nem csak a gazdasági területen jártasabb, hanem az egyszerűbb, írni-olvasni tudó embernek az agya is ledobja az ékszíjat.

„A Benedek- Huszár János polgármester által előterjesztett büdzsé szerint a bevételek 77,3 millió lejt tesznek ki, amiből 65 milliót fejlesztésre fordítanak.”- olvashatjuk az első sorok között. Remélem nem ájult el senki ezen sorokat olvasva.

„A pénz zöme pályázatoknak köszönhetően érkezik Erdővidékre.” – így folytatódik a cikk tartalma.

Aki mindössze eddig olvasta el, az elégedetten, elismeréssel dől hátra, csettint egyet, hogy „na ez igen, ez polgármester a javából”, csakhogy… érdemes tovább is olvasni.

Olvashatjuk, hogy mennyi mindent lehet majd elkezdeni: el lehet(ne) kezdeni az iskola régi épületének felújítását, el lehet(ne) kezdeni a bölcsőde építését, és „meg lehet teremteni annak alapját”, hogy a következő évben (!!! vigyázat! ez már nem az idei évre vonatkozik!) a Technikatelepen műfüves pálya, öltöző és lelátó épülhessen. Szuper!

Azt is olvashatjuk a továbbiakban, hogy ennek a „minden idők legnagyobb költségvetésének” pénzei nem mind az idén folynak be a város számlájára. Magyarázat is van hozzá: ha elkezdődik egy projekt, akkor azt be kell foglalni a költségvetésbe. Ez így igaz.

Még egy-egy normálisabb fiatal család is a várható bevételeinek és kiadásainak alapján költségvetést készít. Tudja a terveit rövid,- és hosszú távon egyaránt. Így aztán amit a következő 15-20 évre tervezett, annak költségeit megsaccolja és kilátásba helyezi, hogy nagyjából pl 500 ezer lejbe fog kerülni a következő 15-20 éve. Ebben benne van a tervezett lakásvásárlás, annak berendezése és minden egyéb kiadás, ami egy család életében, hétköznapjaiban esedékes. Tervek szintjén jól hangzik, de ha a család éves bevétele összesen 50 ezer lej, akkor hazugság a javából azt állítani, hogy az éves költségvetésük óriási, minden idők legnagyobbja, és nem kevesebb, mint 500 ezer lej. Ez csalás lenne. Azzal hencegni, hogy az idei családi költségvetés 500 ezer lej, miközben ennek bevételére és a tervezett dolgok megvalósítására 15-20 év szükséges, nem más, mint aljasság, szándékos félrevezetés.

Azzal hencegni, hogy Barót idei költségvetése közel 80 millió lej, miközben mindenki tudja, hogy ennyi pénzre 5-10 év alatt van esélye a városnak, aljasság, szándékos félrevezetés. Kampányfogás. De még annak is ócska.

Ki kell mondani, hogy a város éves bevételei ugyanakkorák, vagy talán kicsivel nagyobb értékűek, mint eddig. Minden, ami ezen felül van, a polgármester nagyotmondásainak kategóriájába tartozik, mert nagyotmondások terén zseniális Barót huszára... 

A Háromszék cikkében is el van rejtve le van írva, hogy „A beruházások főösszege 63,6 millió lejre emelkedik, de ennyit egészen biztosan nem fognak megvalósítani, hiszen abba beleszámítódnak a többéves beruházások is, és azok is, amelyekről tudni lehet, egyelőre nem lesz rájuk pénz.”  Olvassa el mindenki a cikket! Olyan óriási költségvetése van Barótnak, amiről előre tudják, hogy vagy több év, vagy egyáltalán nem lesz.... !!!

Miért kell azzal villogni, amiről mindenki tudja (főleg az illetékesek), hogy nem lesz semmi belőlük? Ja? Mert kampány van? Értem. És mert teljesen hülyének nézi a színművész polgármester a barótiakat? Értem. És mert nem mondhatja azt, hogy eddig nem voltam képes semmire, de most ezután ígérem, hogy fényes jövőt biztosítok? Értem. Ígéretekből jeles. Megvalósításokból nulla.

Ébresztő, kedves baróti szavazók!

A cikkből még az is kitűnik, hogy még a jelenlegi polgármester által megrendelt tervek, tanulmányok egy része is elavult, újra kell íratni, aktualizálni kell, mert a városvezető annyit szundikált és tétovázott, hogy közben az árak az egekig nőttek és újra kell számolni a tanulmányokban, tervekben foglalt tételek, anyagok, munkálatok árait.

Értik? Vagy fordítsam le magyarra? Még az eddig készített tervek és tanulmányok egy része is kidobott pénz volt az ablakon, mert az aktualizálásuk ismét újabb pénzekbe fog kerülni. Igaz: Ez nem zavarja a polgármester urat, hiszen mindezt a várossal, veletek, önökkel, magukkal, fizetteti ki.

"A régi iskolaépület modernizálására vonatkozó tervek elavultak"- olvashatjuk a cikkben. Újra kell készítse a tervező. A Technikatelepi területre még az övezeti rendezési terv se készült el, de a polgármester meg akarja etetni a barótiakkal, hogy ott sportpálya lesz lelátókkal, öltözővel. Lehet. De mikor? Hány évtized múlva? Ha ebben az ütemben halad a város, akkor az unokáink talán megérik, hogy már ők is nyugdíjasként kisétáljanak az ők unokáikkal a sportpályára. Egy-egy ilyen távlati terv, vagy projekt, amihez még a szükséges terület rendezési terve se készült el, mit keres az idei „minden idők legnagyobb költségvetésében”?

Kétségtelen, hogy ennyi pénzt még soha nem kapott Barót a megyétől, mint az elmúlt években. És tagadhatatlan, hogy Barót szégyene, hogy ezzel az óriási -megyétől származó- összeggel együtt sem tud felmutatni semmi konkrét megvalósítást a baróti városvezető. Semmit! Arra se volt képes, hogy az előző polgármester által elkezdett munkákat befejezze.

Nem! Ez nem minden idők legnagyobb költségvetése Baróton. Ez minden idők legnagyobb megtévesztési kísérlete Baróton és semmi köze nincs a valósághoz.

Kedves barótiak! Az nem költségvetés, amely úgy hangzik, hogy 65 millió lejre fejlesztenénk, ha lenne pénzünk, de nincs és ebben az évben, vagy belátható időn belül nem is lesz.

Ez minden idők legnagyobb álmodozása és nagyotmondása, az emberek szándékos félrevezetése Baróton.

Ez a szín tiszta valóság!

Ébresztő!

Ne legyenek kétségei senkinek! Nem vitás: Barót azért juthatott arra a sereghajtó, hátul kullogó szintre, mert a közöny, a közömbösség és az „úgy sem tehetünk ellene semmit” féle hozzáállásnak kizárólag csak ez lehet az eredménye. Barót addig lesz beragadva a sárba, addig lesz ebben a megrekedt állapotban, ameddig az említett magatartáson nem változtat a lakosság. 

Azt beszélik, hogy jó képességű, hiteles személyek azért nem lennének „megfelelő” jelöltek a polgármesteri választások startvonalánál, mert „nem az ők embereik”. Ezt mondják. "Ha nem a mi emberünk, akkor nem jó"- ezt mondják.

Hála Istennek, a több száz párttag (RMDSZ) és a több ezer szimpatizáns közül csak páran érzik magukat annyira kiváltságosnak, hogy „saját” embereik tulajdonosaiként tekintenek önmagukra, szűk érdekcsoportjukra.

Az egyszerű székelyföldi embert, a sors keze által sokszor megvetett, kirekesztett, megalázott, jogfosztott becsületes székely embert sokkal inkább emlékezteti egy szicíliai bűnszervezet működésére mindaz, amit tapasztal, mint egy érdekvédelmi szövetség racionális és demokratikus magatartására.

Mindaddig senki ne számítson Székelyföldön, Erdővidéken, Baróton semmilyen változásra, ameddig egy párton, vagy szövetségen belül egy szűk érdekcsoport kisajátítja magának a szervezetet és úgy kezelik, mint a saját tulajdonukat, részvénytársaságukat, vagy az apukájuktól örökölt vállalkozásukat. Szükségük van a tagságra, szimpatizánsokra, szavazókra is, szóval szükségük van ránk is, de csak négyévente, amikor szavazatainkkal eldönthetjük újra, meg újra, hogy az „ők embereik” kerüljenek kulcspozíciókba. Valahányszor sikerül ez nekik, azután mindig következhet újabb négy évünk, amikor nekünk kuss!

Ha végre felébrednénk, hogy a sorsunkat saját kezünkbe vehetjük, ha végre tudatosulna bennünk, hogy ők csak addig tölthetnek be kulcsszerepeket, ameddig mi engedjük, akkor sok minden megváltozhatna.

Láthatjuk: az idők szelei változnak, a nagyvilágban egyre több helyen fordul a (politikai) kocka és éppen itt az ideje, hogy a párt elitje, a párt kiváltságosai szembesüljenek azzal, hogy nem egy párt kiváltságos személyeinek vannak „saját emberei”, hanem a székelyföldi embereknek van pártjuk, érdekképviseletük és joguk van olyan személyt jelölni, majd meg is választani, akit ők a legalkalmasabbnak látnak.

Egy jó (város)vezető nem néhány kiváltságos pártvezetőhöz kell hűséges legyen, hanem a közösségének a tagjaihoz. A felső vezetők iránt tanúsított seggnyalása és a szavazó nép iránt tanúsított arroganciája egy városvezetőnek pontosan oda vezet, ahol ma Barót tart. A szakadék szélére.

Egyetlen személyről sem egy szűk érdekcsoport kell eldöntse, hogy alkalmas-e egy vezetői tisztség betöltésére, hanem a térség, vagy a város lakóinak többsége kell kitüntesse az illetőt a bizalmával.

Ideig-óráig lehet fordítva ülni a lovon. De nem kötelező ugyanazt folytatni, aminek az eredménye, a ma tapasztalható gyümölcse önmagáért beszél.

Háromszéknek, Erdővidéknek, Barótnak most ismét lehetősége adódik eldönteni, hogy szülőföldje, élettere továbbra is egy szicíliai bűnszervezethez hasonlító elit útmutatásait kövesse, vagy inkább kezdjen el hasonlítani egy székelyföldi hagyományokat ápoló, székely értékeket tükröző közösség otthonához, lakhelyéhez, földjéhez.

Közeledünk június 9-hez. Csak négyévente dönthetünk arról, hogy miként tovább. Ebben az évben dönthetünk.

Csak rajtunk múlik, hogy négy év múlva ismét csak a siránkozásra, elégedetlenkedésre lesz okunk, vagy sokkal több reménységgel tervezhetjük majd az azt követő négy évet.

Emlékeznek, kedves barótiak, erdővidékiek, hogy a 2020-as „győzelme” után mit mondott álszerényen Benedek Huszár János? Az akkori videóüzenetéből származik az alábbi fotó és egy részlet az ígéretekből:

Le lehet ellenőrizni. Szó szerint a következőket mondta:

„Nem az RMDSZ felett arattunk győzelmet. Győzelmet arattunk a tehetetlenség, a tunyaság, a hozzá nem értés, a téblábolás, az elkezdett és be nem fejezett munkák fölött… Ígérem, hogy azoknak is polgármestere leszek, akik nem reám szavaztak. Minden település egyforma lesz, minden közösség egyforma lesz, és négy év alatt egyensúlyban, arányosan fogjuk fejleszteni közösségeinket."

... eltelt közel négy év, és Barót közeledik a BIzalom Hit Jószándék  Benedek Huszár János mandátumának a végéhez, a számvetés pillanatához. 

Győzelmet aratott, de győzelmével még nagyobb tehetetlenséget, még nagyobb tunyaságot, még nagyobb hozzá nem értést, még nagyobb tökéletlenkedést zúdított a város és a térség nyakába.

Még az előző polgármester által elkezdett munkákat se fejezte be a zöldségpiacon kívül. Újakat egyáltalán nem kezdett el. És igaza volt: 

Egyetlen ígéretét betartotta: Minden település egyforma lett. Egyformán nem csinált semmit közel négy év alatt (!!!!) se Baróton, se Miklósváron, se Bibarcfalván, se Felsőrákoson, se Köpecen, se Bodoson. 

Az is egy baróti rejtély egyelőre, hogy miért nem gyanús senkinek (sem a baróti városlakóknak, sem a helyi médiának), hogy a megye "odatett" a város élére egy - a megye által felfuttatott és a megye által munkákkal ellátott- pályázatírót, majd lássatok csodát, négy éven át nem tett egyebet ez az ember, mint terveket, projekteket és pályázatokat íratott, rendelt és fizetett ki a város pénzéből, a barótiak pénzéből. Bármire, amire csak lehetett, pályázatokat, tanulmányokat készíttetett, akár használható lenne Barótnak, akár nem.  

Barót összes négy évnyi pénze elúszott pályázati tervekre és most, az utolsó órában a megye aszfaltoztat a város helyett, hogy mentse a menthetőt és terveik szerint még maradhasson ez az ember a következő négy évre is. Vélhetően továbbra is pályázatokat íratni. Ez valaki(k)nek nagyon jó biznisz lehet.

Barót ilyen gyorsan felejt? Hihetetlennek tűnik.

Arról, hogy hová vezet négy évnyi semmittevés, okoskodás, acsarkodás, gőg, és önteltség, arról beszéljenek az alábbi képek. Ez lett mára Barótból, ahol a "semmittevést" és a tunyaságot egy még nagyobb semmittevés és tunyaság, hozzá nem értés váltotta fel:

Európai tömbházbejárat

Jól működő vezetékrendszer

Kiváló városgazda, gondozott parkok

Rend, tisztaság minden szinten

Tisztított, karbantartott csapadékelvezető rendszerek

Közbiztonság megfelelő közvilágítással

Szent Karácsony előtt, meghitt adventi hangulat, ahol a polgármester felcsapott operatőrnek

A legmegfelelőbb évszakban (január-február) zajló aszfaltozás- de még ezt sem a város finanszírozta

...és mindenhol csak a fejlődés, korszerűsítés, bővítés...

Első mese:

Volt egyszer, hol nem volt, volt egyszer (mindenki reméli, hogy most először és utoljára) egy hangya-jelmezbe bújt tücsök, aki a sajátjának vallott hangyabolyának dolgozó hangyáival elhitette, hogy vezéregyénisége, előrelátása, szervezőkészsége felülmúlhatatlan, tudása határtalan és szorgalma végtelen, ezért a hangyaboly dolgos sokasága a vezérnek hitt "hangyát" vezérhangyává emelte a hangyaközösség fölé, és rábízták a hangyaboly életének megszervezését, a hangyaboly dolgozóinak irányítását és nem utolsó sorban a hangyák kincstárának kulcsát. 

Minden hangya éveken át szorgosan dolgozott, a saját alapvető szükségletein felüli szerzeményeit beszolgáltatta a közös hangya-kincstárba és türelemmel várták a hangyaboly életkörülményeinek javulását.

Teltek-múltak az évek, de a sok dolgozó hangya csak azt látta, hogy a közösen "táplált" kincstáruk évről évre kiürül, az életkörülményeik pedig a remélt javulás helyett egyre csak romlanak.

A vezérhangya nem szűkölködött ígéretekben és minden alkalommal gyönyörűen muzsikált, abban bízva, hogy a végtelenségig szédítheti hangyatársait gyönyörű dallamaival, de a szorgos hangyák egyre türelmetlenebbek lettek.

A hangyák csak dolgoztak, táplálták a kincstárat, de az mindig üresen maradt, valahányszor beköszöntött a tél, valahányszor a nyár folyamán összegyűjtött tartalékokra szorultak volna.

Történt egy napon, hogy a dolgozó hangyák megelégelték a vezérhangya muzsikáját, már nem szédelegtek a megnyugtató lágy dallamoktól és elkergették az egykor vezérré választott kincstárnokukat.

Amikor az menekülni kényszerült, hogy könnyebb legyen a futása, eldobálta a hangyajelmezét is. Ekkor jött rá a hangyaboly népe, hogy egy hangyának öltözött tücsköt hittek éveken át szorgalmas hangyatársuknak, vezérüknek.

A hangyaboly népe újratervezte jövőjét és egy olyan hangyatársukat nevezték ki vezérükké, aki közülük való, közöttük nevelkedett, velük élt, velük dolgozott, velük szomorkodott, velük örvendezett mindig.

Az már csak a jövő titka, hogy az elmenekült tücsök a jövőben milyen kolóniában, milyen méhkaptárban, vagy éppen milyen darázsfészekben mit fog elhitetni magáról, milyen jelmezt fog magára ölteni, hogy ott is pár évig muzsikálhasson. Ez már a hangyaboly szorgos hangyáit egyáltalán nem fogja érdekelni.

Második mese:

Volt egyszer egy székely család, nem túl népes, de éppen elegendő családtagjuk volt ahhoz, hogy mindennapi életük szervezést, irányítást igényeljen. A családfő, az "öreg" már egyre nehezebben viselte a mindennapok terheit, a gyerekek, unokák előtt hitelét vesztette, egyre többször legyintettek a véleményére, meglátásaira, amiért nem képes a változásokkal lépést tartani.

Ez a család, ha szűkösen is, de szeretetben, békességben élt egy erdőszéli kunyhóban. A fényűző életmód messze elkerülte őket, de egymás iránti szeretetük, békességük, hitük, és szorgalmuk, családi hagyományaik féltve őrzése, családi erkölcsi értékrendjük őrzése kárpótolta őket minden hiányosságuk, szűkölködésük ellenére.

Egy átlagos hétköznapon látogatójuk érkezett, aki azért kereste fel őket, hogy tudassa velük, ő is a családhoz tartozik, de messze földön élt addig, bejárta a nagyvilágot, tanult, tapasztalatokat szerzett, de hazavágyott.

Ez a távolról érkező, világjárt, nagytudású ember látszatát keltő látogató szálláshelyet kért a családtól, akik befogadóak voltak, úgy gondolták, hogy ahol elfért eddig a családjuk, ott még egy családtagnak helyet szoríthatnak, mert a szeretet mindenre képes, jó emberek szűkös helyen is elférnek, megférnek egymás mellett.

Történt egy közös vacsorát követő esti családi beszélgetés során, hogy az új "családtag" beszámolt tanulmányairól, világjárt emberként előadta tapasztalatait és elmesélte, milyen fényes jövőt lenne képes biztosítani a családnak. Egyes családtagok a fejüket csóválták, beérték volna a megszokott, szerény, alázatos, addigi  életmódjukkal, míg mások lelkesen itták szavait a nagytudású, tapasztalt ifjúnak. Az a döntés született, hogy elmesélt tapasztalata és előadott tudása miatt bízzák rá a család dolgainak irányítását, szervezését.

A család számára megálmodott jövőkép nem várattatott sokat magára: Az ifjú új családtag hamarosan előállt elképzeléseivel és meggyőzte a család egyes tagjait, hogy a favágásból, földművelésből származó bevételeiket költsék építkezési tervekre, mert ők többre érdemesek, nagyobb házba illene költözniük, márpedig a házépítést tervrajzok elkészítésével kezdik.

Az egész család napkeltétől napnyugtáig dolgozott, hogy előteremtsék a mérnöki tervrajzokhoz szükséges összeget. Minden nap úgy mentek fát vágni, kapálni, gyomlálni, ültetni, betakarítani, hogy szemeik előtt látták a nagyobb ház, a nagyobb kényelem, a tágasabb tér lehetőségét. Az sem zavarta őket, hogy amíg ők látástól vakulásig dolgoznak, addig a családjuk új vezetője otthon álmodozik. "Mindenki tegye azt, amihez ért"- gondolták magukban a család tagjai...

A napok, hetek, hónapok, évek teltek, az idő csak múlott. Az erdei és mezei munkánál használt szerszámok romlottak, a lakhelyül szolgáló kunyhó falai repedezni kezdtek, a kunyhó teteje helyenként beomlott, a kunyhóhoz vezető kitaposott utat egyre sárosabbá tették a szekérkerekek mély nyomai. De valahányszor a család tagjai ezeket a gondokat jelezték az ifjúnak, akire a család dolgainak irányítását bízták, az mindig elmagyarázta, hogy nincs anyagi lehetőségük a jelenlegi életterüket javítani, nincs anyagi lehetőségük a falakat újravakolni, a tetőt kijavítani, nincs lehetőségük az áramot, a forrásvizet bevezetni a kunyhóba, mert minden családi bevételt az új ház tervrajzaira költött. Sőt, még így sem elég a pénz a tervrajzokra, mert még megálmodott két újabb tornyépületet és egy hosszabb kerítést az új ház elkészültéhez, ami újabb tervrajzokat igényel, így lehet, hogy még a következő év termésének az árát is ezekre a tervrajzokra kell költeniük. 

Egy reggel azonban az egyik családtag arról számolt be, hogy furcsa álma volt: álmában látta, hogy ők soha nem fognak olyan palotában lakni, amilyennek az egyre bővülő tervrajzait nézegetik évek óta. Álmában azt látta, hogy ha tovább költik minden bevételüket arra, amiben soha nem fognak lakni, aminek a megépítésére soha nem lesz lehetőségük, ha tovább álmodoznak olyanról, ami számukra megvalósíthatatlan, miközben a meglévő kunyhójukat se képesek karbantartani, akkor egy szép napon rájuk dől, összeomlik még a kunyhó is, amijük már megvan, csak javítgatni, szépítgetni kellene. Ha minden pénzüket megvalósíthatatlan álmaikra költik, földönfutókká válnak.

Megszületett a család többségének a döntése. Minden családtag megegyezett abban, hogy nincs szükségük palotára, a család létszámának bevételei nem teszik lehetővé egy olyan palota megépítését, fenntartását, amelynek a tervrajzait is alíg tudták finanszírozni. Közös döntés született arról, hogy a következő éveik bevételeiből a kunyhót bővítik, teljesen felújítják, bevezetik a forrásvizet és az áramot is a kis épületükbe, a kunyhó körüli területet élhetőbbé, vonzóbbá, barátságosabbá teszik és nem fogják további kiadásokkal támogatni a hozzájuk érkező világjárt álmodozó elképzeléseit.

Tisztelettel felkérték a "nagytudású" ifjú látogatót, hogy hagyja el őket és költözzön olyan helyre, ahol az álmainak támogatóira talál, költözzön egy népesebb családhoz, amelyik képes finanszírozni az őrültségeket úgy, hogy közben a meglévő életét is fenn tudja tartani.

A messziről jött "új családtag" elköltözött, a család minden tagja visszanyerte korábbi lelki nyugalmát, békéjét és végre ismét látni kezdték, hogy van értelme a munkájuknak.

Utólag kiderült a világjárt ifjú látogatóról, hogy már más családnál is családtagként adta ki magát és ott is elegendő kárt okozott a háztartásban, amit csak több évnyi keserves munkával tudtak bepótolni.

Eddig tartottak a mesék. Mesevilágban és valóságban egyaránt.

A mesék cselekményei kitalált történetek. A történetek szereplői kitalált alakok, mindennemű egyezésük a valósággal csupán a véletlen műve.

:-)

Ha visszagondolunk a 2020. Szeptember 27-ei választásokat megelőző, Baróton elhangzott ígéretekre és megnézzük a két év elteltével adott polgármesteri “évértékelő” rádióinterjút, akkor bátran kimondhatjuk, hogy ennek bizony nagyobb volt a füstje, mint a lángja. A pesszimistábbak akár azt is mondhatják, hogy “nos, ezzel se jártunk jobban, mint az előzőekkel. Sőt.” A választásokat megelőző kampány tele volt porhintéssel, szemfényvesztéssel, vagy egyszerűbb nyelvezetet használva, parasztvakítással.

Az önbecsapás határtalan, és ez nem csak az ember egyéni életére érvényes, hanem egy-egy közösség életére is. Valahányszor megismétlődik az önámítás, annyiszor súlyosabb állapotba kerül az a közösség, amelyik áltatta önmagát, amelyik becsapta önmagát. Nehéz szembesülni azzal, hogy már minden dráma, tragédia, vagy komédia lejátszódott valamikor a történelemben, és egy ideje már nincs új a Nap alatt, minden csak ismétlődik újra, meg újra és csupán a díszlet, a jelmez, a maszkok cserélődnek.

Végighallgatva Benedek Huszár Jánosnak, Barót polgármesterének évértékelő magyarázkodásait, nem fér kétség ahhoz, hogy Barót közössége ismét az önámítás, önbecsapás áldozata lett. Önmaga hiszékenységének áldozata.

Két év elteltével, két év távlatából Barót polgármestere csak vetíteni tud. Kivetíteni a képzeletbeli filmvászonra azt, ami megmagyarázhatatlan, de megfelelő fényeffektusokkal a kivetítő vásznon még akár elfogadható képet is nyújthat.

Kétségtelen, hogy a parasztvakítás működik, működhet ideig-óráig, de nem a végtelenségig.

Benedek HUSZÁR János az évértékelőjében arról vallott, hogy igen büszke arra, hogy civil szervezeteknek többet, nagyobbat tudtak segíteni, mint korábban. Arra is büszke, hogy sokkal több rendezvénynek adott helyet Barót, mint korábban (amit civil szervezetek szerveztek). Arra is büszke, hogy a város a korábbiaknál sokkal több pályázati támogatást nyert. Bravó! De eltelt két év! Mondom: KÉT ÉV! És megvalósítások? Nulla…  Befejezte azt (piacot stb), amit elődje elkezdett és saját “évértékelő” bevallása alapján egyetlen eurót sem sikerült elkölteni a “megnyert” pályázatok támogatásaiból. Állítólag van pénz, de megvalósítás semmi. Hát eléggé elkeseredett lehet az a család, ahol a családi kassza tele van, de éheznek…

A barótiak nem a választások másnapján kérik számon Jánost, a “huszárt”, hogy miért nem élnek, élhetnek egyik napról a másikra Las Vegasban, vagy legalább Sepsiszentgyörgyön… Két év azért már elegendő idő lett volna arra, hogy legalább valamit, legalább egy aprócska megvalósítást felmutasson, amitől a baróti ember közérzete jobb lett volna, amitől a baróti választó úgy érezhette volna, hogy jól döntött, amikor Huszár János mellett döntött. De pontosítsunk! A baróti emberek többsége NEM Benedek Huszár János mellett döntött. Közel kétharmada Barótnak mást szeretett volna a város élén látni. A romániai törvények mégis lehetővé teszik, hogy ha kellőképpen sikerül taktikáznia a politikumnak, ha kellőképpen sikerül megosztani egy közösséget és egy helyhatósági választáson 3-4-5-6 jelölt indul, akkor borítékolható, hogy 25-30 %-al is megnyerhető egy választás. Mert a szavazatok szétoszlanak különböző táborok között. Ezt kellene felismernie, ezzel kellene szembesítenie magát Barótnak, a baróti közösségnek!

Nem vagyunk rosszindulatúak, ne feltételezzük, hogy Benedek Huszár Jánost nem a jószándék vezérli: De érdemes fontolóra venni, érdemes elgondolkodni azon, hogy a politikai vezetők nem jószándék-orientáltak, hanem eredmény-orientáltak kell legyenek. Ne az okoskodás, a megmagyarázhatatlan magyarázása, a magas röptű előadások, az ékesen szólás akarja felváltani a cselekvést.

Nem árt az sem, ha egy városvezető értelmes, tájékozott, kulturált, de nem elég ennyi a városvezetéshez. Egy városvezetőnek jó közösségi szervezőnek is kell lennie, egy városvezetőnek össze kell tudni fogni a közösséget és nem ezer felé osztani, megosztani. Nem utolsó sorban egy városvezetőnek, vagy bármilyen vezetőnek meg kell értenie, hogy a hatalommal nem visszaélni, hanem élni kell. És nem utolsó sorban egy városvezetőnek ott kell élnie a városban, nem ingáznia kell a távolból...

Meglátásom szerint Benedek Huszár János nem jó városvezető. Nagyon sok jó tulajdonsága lehet, nagyon sok képessége lehet, de nincs a helyén, nem azt teszi, amihez ért, pedig a közösségnek akkor lenne hasznára, ha abból nyújtaná a maximumot, amihez leginkább ért. Városvezetőnek gyenge, mint a lepkefing. Egyetlen ember sem jó vezetőnek, aki bármit elkövet a hatalomért és bárminek az ellenkezőjét is elköveti ugyanazért a hatalomért. Mert azt az embert nem a közösség érdeke motiválja, hanem a saját pozíciója és hatalma.

Barótnak egyetlen esélye van a feltámadásra: Ha sikerül összefogni és egy olyan vezetőt jelölni, megválasztani, aki mindenkiben meglátja a potenciált, mindenkivel együtt akar működni, aki tenni akar, aki mindenkit a megfelelő helyen használni akar és nem eltávolítani.

Egy eltiport, vagy meggyötört közösségnek mindig van lehetősége az újjászületésre, de egy „öngyilkos” közösség számára, amelyik képtelen belátni korábbi tévedéseit, rossz döntéseit és képtelen irányt váltani, teljesen kilátástalan a jövője.

Barót sokkal többet érdemel, mint amit megélt, meg kellett élnie az elmúlt három évtized alatt. Barót közösségének be kell látnia, hogy a jobb, a szebb jövő csak egyetlen módon megvalósítható. Akkor, ha mindenki megtalálja a helyét a közösségben, akkor, ha mindenki azt teszi, amihez a legjobban ért, akkor, ha a gyűlöletkeltés és az ellenségeskedés helyett a kiegyezést, az összefogást választja.

Nem foglalkoztam volna Baróttal soha. Egy újságírónak van elég dolga akkor is, ha nem Baróton él, de minden újságírót felvillanyoz és cselekvésre írásra késztet, ha kirívó esetekkel, vagy arrogáns (ráadásul az arroganciában is járatlan, faragatlan, vagy amatőr) politikusokkal találkozik, vagy ilyenek hírét hallja.

Nos, ezúttal se bírom ki szó nélkül, hiszen ha egy elismert-közismert újságíró kollégának egy pökhendi politikus beszól, amellett nehéz szó nélkül elmenni.

Történt valamikor időszámításunk szerint (Kr.u.) 2022 év augusztusában, hogy Egyed Ufó Zoltán egy terjedelmes cikket közölt az Átlátszó Erdély oldalán. Barót polgármesteréről, annak kulisszák mögötti manővereiről szól az Ufó cikke, de legfőképpen arról, hogy mennyire mesterfokon műveli Benedek Huszár János baróti polgármester a rokonizmust, milyen fondorlatos manőverekkel próbálta saját feleségét kinevezni és megtartani a baróti egyik iskola igazgatói székében, ráadásul egyik iskolát megszüntetve (összeolvasztva azzal az iskolával, ahol már a polgármesterné az igazgató) miként próbálta, próbálja az összevont iskolák "mamutintézményének" élén is a saját feleségét látni igazgatóként.

A "Huszár"-feleség kinevezését, hamis igazolásokat, vetélytársak versenyből való alattomos kizárását, megyei politikai vezetők beavatkozását, zsarolásokat, törvénytelenségeket sorakoztat fel Ufó ebben a cikkben és minden kijelentését dokumentumokkal támasztja alá. Ebbe a cikkbe, mint bármibe a világon, bele lehet kötni, de kétség nem fér hozzá, hogy a rendelkezésére álló és közzétett dokumentumok alapján a valóságot tükrözi a terjedelmes írás.

                                    (fotó forrása: Átlátszó Erdély oldala)

Benedek polgármester úr nem is lett volna "Huszár" (így gondolhatta), ha nem reagál az újságcikkre. Úgy, ahogy kell: úgy, mint akit vérig sértettek azáltal, hogy leleplezték, úgy, mint egy kisgyerek, akinek éppen elvették a lapátját a homokozóban, de leginkább úgy, mint az óvodás, aki egy sarokba elbújva az orrában turkál és a taknyát eszi, amikor rajtakapják... Nem a cikk tartalmával, annak valóságával, vagy valótlanságával foglalkozik, hanem előbb az újságírót, azután a cikk terjedelmét, hosszát minősíti "unalmasnak", amiben ha elmélyülne bárki is, az "sziszifuszi munka" lenne. Ebből akár azt is értheti az egyszerű baróti halandó, hogy túl hosszan leírt és hosszan bizonyított igazsággal nem érdemes foglalkozni, mert túl hosszas, unalmas és sziszifuszi munka... Értem.

   (fotó forrása: Benedek Huszár János- politikus facebook oldala)

A polgármester úr huszáros reakciójából még az is következtethető, hogy egy újságíró miért foglalkozik hasonló esetekkel, visszaélésekkel, zsarolásokkal, csalásokkal, hamisításokkal, hiszen ha feljelentés történt, akkor az az ügy a nyomozóhatóságok hatáskörébe tartozik. Jól értem? Ha bármi a nyomozók, vagy a bűnüldözőszervek hatáskörébe tartozik, akkor azzal nem kell egyetlen újságírónak se foglalkoznia?

Ufó úgy zárja a cikket (szerintem objektíven), hogy nem azzal van gond, hogy esetleg a polgármester felesége a legalkalmasabb az iskola intézményét vezető pozícióra, hanem azzal, "ahogyan Benedek Erika hatalomhoz jutott, ....... Ha ezelőtt néhány évvel, még férje polgármestersége előtt megpályázta volna az igazgatói állást, és megnyerte volna, önerőből, senkinek egy szava nem lehetne. De így, hogy férje hatalmával visszaélve, zsarolásokkal, engedélymegtagadásokkal, csalás gyanújával és politikai lobbival lett belőle igazgató, sőt, hatalmának növelése érdekében minden iskolát össze akarnak vonni, ez így már erősen korrupció-gyanús. És nem igazán illik egy tanügymegmentő hős profiljába..." - így fejeződik be a "hosszas", "unalmas" tényfeltáró cikk.

No, de a történet itt nem ért véget. Ufó pár napja közzé tett egy rövid videófelvételt, amiben erről a cikkéről vélekedik. A videófelvételen arról beszél az újságíró, hogy egy baróti barátjával beszélgetve kezdte érteni, hogy Baróton miért olyan a közhangulat, amilyen, hogy ki kit utál Baróton és hogy megérti a felháborodásokat, miután a baráti beszélgetést követően tudomást szerzett a baróti kisebb érdekcsoportok, klikkek érdekeiről, céljairól, "fájdalmairól". 

Egyed Ufó Zoltán újságíró ezen a felvételen egyetlen szóval, mondattal se állította, hogy amit a cikkében leírt a baróti polgármesterről és annak feleségéről, az ne lenne igaz! 

A polgármester úr "huszárosan" ezt a videófelvételt sem hagyhatta szó nélkül. Sőt, kriptokommunistákat megszégyenítő módon, álműveltséget színlelve, vagy fitogtatva, Karinthy Frigyes humorát erőltetve próbált jópofizni azt írva, hogy most már Ufó is arra kényszerül, hogy "magyarázza a bizonyítványát".

(Gyengébbek kedvéért a "Magyarázom a bizonyítványom" egy fejezet címe Karinthy Frigyes "Tanár úr kérem" című művéből)

Nem, polgármester úr! Ufó nem a bizonyítványát magyarázta a videófelvételen. Teljesen másról beszélt, miközben MEGERŐSÍTETTE MÉG EGYSZER A FELVÉTELEN, hogy mindaz, amit a baróti polgármesterről leírt az újságcikkben, az igaz:

Valóban rokonizmus történt, valóban korrupció-gyanús az ügy, valóban törvénytelen eszközöket is használtak ahhoz, hogy a polgármester feleségéből igazgatónő lehessen, valóban a polgármester megpróbált kicsinálni mindenkit, aki útjába akart állni és így tovább...

Amennyiben a polgármester úrnak szövegértelmezési gondjai vannak (mert azok lehetnek, ha ilyen esetben Karinthy Frigyest idézi), vagy a Karinthy művet is csak felszínesen ismeri, szeretném figyelmébe ajánlani az idézett műnek további fejezeteit is a "Magyarázom a bizonítványom" fejezeten kivül. Olyan fejezetek is gazdagítják a mű tartalmát, mint pl: "A rossz tanuló felel", vagy "A bukott férfi", vagy "Röhög az egész osztály", vagy "Kísérletezem", vagy "Hazudok", vagy "Vésztanács", vagy.... sorolhatnék még pár fejezetcímet az említett Karinthy-műből, ami nem kifejezetten Ufóra illene jelen esetben...

Nagyon hasznos lenne egész Erdővidék számára, ha Barót polgármestere megértené, hogy az igazságot nem kell kozmetikázni. Az igazság önmagában megállja a helyét. Csak a hamisságot, a valótlanságot, a takargatni valót kell kozmetikázni, de abból semmilyen kozmetikázás, sminkelés után nem lesz igazság.

Pedig ebben az esetben (polgármester úr kedvéért is kihangsúlyozom, hogy EBBEN AZ ESETBEN, ami az Ufó cikk tartalmát és az arra történő polgármesteri reakciók amatőrizmusát illeti) nagyon úgy tűnik, hogy Barót polgármestere ért az etikához. A kozmETIKÁHOZ.

Én is egy Karinthy idézetet hívok segítségül, és ezzel zárom ezt a (polgármester úr szerint valószínűleg hosszú és unalmas) cikkemet:

Maradok lelkiismeretes humorista, így a humorban nem ismerek tréfát.