Elmélkedem azon, hogy vajon emlékeznek-e a baróti emberek még arra a nevezetes napra, amikor a kisbaconi "huszár" a legsikeresebb hatásvadászokat megszégyenítő módon egy "szimbolikus" helyen állt ki sajtótájékoztatót tartani, ahol bejelentette, hogy "függetlenként" pályázza meg a baróti polgármesteri tisztséget? Az akkori helyszínt úgy nevezte ott, hogy a "baróti önkormányzati menedzsment harmincéves kudarcának az emlékműve". 

Saját közösségi oldalán is hosszasan írt erről a sajtótájékoztatóról az azóta polgármesteri tisztéget betöltő szájhős. Huszár János. Akkoriban talán megkülönböztetett figyelem irányult személye felé, de azóta eltelt közel négy év és most minden józanabb baróti ember már csak fintorogva legyint mindenre, amit ez a felérhetetlen egoval rendelkező, nagyotmondó polgármester kiszól a száján.

Lássuk kicsit részletekre bontva, mikről is hadovált össze-vissza ez az ember és mit sikerült valóra váltania négy év alatt abból, amiket ígért, mert tapasztaltnak, hozzáértőnek állította be magát annak idején.

Azt írta, azt mondta akkor, hogy "Ha nem biztosítunk vonzó feltételeket az újabb és újabb nemzedékeknek ahhoz, hogy érettségiig elmenően itthon tanuljanak, itthon váljanak felnőtté, akkor elveszítjük ezeket a nemzedékeket, és Erdővidék kiürül. Eltűnik innen az a magyar ember, aki megalkotta azt, amiről ma magunkra ismerünk és mások is ránk ismernek. A folyamat már elkezdődött, de meggyőződésem, hogy önkormányzat és iskola szoros összefogásával visszafordítható."

Eltelt négy év és a nagy szavakkal elmondott választékos dumához képest mi a valóság? Nem írom le, inkább minden jószándékú, legalább önmagához őszinte baróti ember döntse el otthon, magában..

Továbbá azon a híres sajtótájékoztatón olyant is mondott az akkor még csupán jelölt, de négy éve már polgármester, hogy "Birtokomban van a szükséges energia, a szaktudás és az a kapcsolati háló, amelynek a segítségével, az önkormányzati képviselőkkel együttműködésben, nagyon kemény, kitartó munkával megteremtjük az élhető jővőt Baróton, Bibarcfalván, Bodosban, Felsőrákoson, Köpecen és Miklósváron."

Hát Benedek Huszár Jánosnak lehet, hogy birtokában van a szükséges erő, energia, de nagyon jól elrejtette valahova, mert négy év elteltével sem észlelhető még nyomokban sem a baróti "élhető jövő" megteremtése.

 Elmondta, leírta akkoriban a mindenhez is értő kisbaconi (szín)művész, hogy mi a teendő: "Fel kell számolnunk minden sáros utcát, csak épp be kell vezetnünk minden lakásba a vizet, össze kell gyűjtenünk az ide-oda csordogáló szennyvizet, az egész tájból a szemetet, nem szabad hagynunk elgazosodni utaink mentét. Nem szabad hagynunk leromlani a középületeinket, köztereinket, városunk urbánus és falvaink tradicionális arculatát.....Úgy a városon, mint a falvakon, az erdőn és a mezőn, a patakok mentén a rend, a fegyelem és vagyonbiztonság elvei kell tükröződjenek."

Tudni tudta, hogy mi a teendő, csak a megvalósítások mezejére lépve már nem bizonyult annyira tapasztaltnak, Úgy is mondhatnánk, hogy a tettek mezején zavarba jött, mint Ádám anyák napján... hiszen Baróton az elmúlt négy évben nem valósult meg SEMMI. De aztán tényleg semmi. És a beruházásokhoz, fejlesztésekhez pénz kell, de ahhoz, hogy jó városgazda módjára rendben, tisztán tartsa valaki legalább a meglévő dolgait, már nem kell annyi pénz. Elég lenne a "szükséges energia, tapasztalat, szaktudás" is...

Azt ígérte a polgármester, hogy: "az enyészet útjára lépett városi strandból fedett uszodát fejlesztünk, és a sportbázist többféle tömegsportra is alkalmassá tesszük.". Megvalósítás? SEMMI!

Azt ígérte, hogy "Újratervezünk, megvizsgáljuk a kudarcba fulladt beruházásokat, és ezúttal lábra állítjuk őket". Lehet, hogy megvizsgálta és újra is tervezte, de az "új" tervei szerint az előző polgármester által elkezdett beruházásokat se volt képes befejezni. SEMMI!

Azt ígérte, hogy "Az autóbuszmegállót új helyszínre költöztetjük, ahol modern váróterem fogja szolgálni az utazóközönség, főleg a diákok igényeit. Fejleszteni fogjuk a vidék kórházát a szükségleteknek megfelelően."

SEMMI!

Ígérte, hogy "A helybeli vállalkozókkal vállvetve határozzuk meg a gazdasági fejlődés általunk kézben tartható irányvonalát. Partnerségre lépünk szövetkezetekkel, egyesületekkel, közbirtokosságokkal a közösségi gazdasági és a civil élet fellendítése és kiszámítható, szilárd alapokra helyezése érdekében."

Megvalósítás? SEMMI!

"Megállítjuk a leszakadást, elkezdjük a felzárkóztatást."- mondta is, írta is Benedek Huszár János.

Megvalósítás? SEMMI!. 

"Olyan várost és olyan vidéket építünk, ahol jó élni, ahová jó visszatérni."- mondta is, írta is Benedek Huszár János, de mindenki döntse el magában, hogy négy év alatt milyen szintre sikerült zülleszteni Barótot és a környező falvakat a felzárkóztatás helyett? 

Azt is ki merte mondani, le merte írni négy évvel ezelőtt a polgármester, hogy "A választók pedig négy év után eldöntik, hogy adnak-e felhatalmazást ennek a nyolc évnek a kiteljesítésére."

Hát Barót itt áll annak a "négy év után"-nak a küszöbén, amikor ismét döntenie kell.

Barót az említett "négy év után" ott tart, hogy SEMMI érdemleges megvalósítást nem tudhat magáénak az elmúlt négy év alatt.

Barótnak be kell érnie jelenleg is azzal, hogy a polgármestere szépen szaval, választékosan beszél, mindent ki tud magyarázni, a hitegetési és nagyotmondási készségéből semmit nem veszített, de lehet, hogy mindössze csak ennyire volt és van energiája és tapasztalata.

Barótra és egyre elkeseredettebb lakosságára semmilyen változás nem várhat, hacsak nem tartják óriási megvalósításnak, hogy a polgármester négy év alatt a bibarcfalvi borvíz forráshoz saját két kezével kihelyezett, felfúrt, majd felcsavarozott egy tájékoztató táblát a víz összetételéről. Mintha ez a művelet a polgármester dolga lenne... Egyszerűen több, mint elkeserítő, ha a baróti közösség beéri ennyivel.

Azt szokták mondani, hogy ha egy embert ugyanaz a kutya másodszor is megharapja, akkor már nem a kutya a hibás.

Azt is szokták mondani, hogy nincs nagyobb őrültség annál, mint az, ha egy ember, vagy egy közösség ugyanazt csinálja, ugyanúgy dönt és közben más eredményt vár.

Az, ha egy polgármester személyesen kell felszereljen egy táblát bárhova, az nem rátermettség, nem ügyesség, nem szorgalom, hanem egyszerűen a városvezetéshez való hozzá nem értés, mert egy "projektvezetésben" jártas, tapasztalt, energikus vezetőnek tudnia kell, hogy az apró szerelési munka nem az ő feladata.

Ha kampányfogásként szerette volna ezt az "emberi nemes" gesztust eladni, akkor nem szóltam egy szót sem, csak annyit, hogy ez túl olcsó trükk. Ettől még az a bizonyos választási palacsinta csak a semmivel, a levegővel lett megtöltve.

Ébresztő, kedves barótiak! Bízzunk benne, hogy még nem túl késő, bár így is már egyre siralmasabb a helyzet és nemhogy közeledne Barót a felzárkózáshoz, hanem inkább még jobban eltávolodott az elmúlt négy évben a felzárkózás lehetőségétől, miközben üres ígéretek mentén, nagyotmondások mentén telnek el értékes évek a barótiak életéből. Lassan így is eltelhet az élet. De lehetne másképp is...